Könyvadomány a MAPE számára

Ligeti Fanni   (1915. október 3. - 1992. június 15.)

       

Ligeti Fanni életútja

Ligeti Fanni Budapesten született egy szegény kereskedőcsaládban; a három gyermek közül ő volt a legidősebb. Az iskolában kitűnő tanuló volt. Legfőbb vágya az volt, hogy a polgári iskola elvégzése után gimnáziumban folytathassa tanulmányait. A döntést megnehezítette, hogy az iskola elvégzése után, 14 évesen pénztárosi állás-ajánlatot kapott. Mindez az általános gazdasági válság legsúlyosabb időszakára esett. Nehéz választás volt ez Fanni és családja számára, mivel a továbbtanulás szükségszerűen azt is jelentette, hogy a család lemond Fanni keresetéről. Szegénységük dacára a szülők megengedték, hogy Fanni a továbbtanulást válassza, azonban anyagilag nem tudták őt támogatni, a tandíjat neki kellett előteremtenie. Fanni magánórákat adott iskolatársainak és így fedezte iskolai költségeit. Ahogy a magánórái száma nőtt, egyre nehezebbé vált a számára, hogy minden tanórán jelen lehessen. Emiatt egyik tanára javaslatára magántanuló lett. Jelentős leterheltsége ellenére kitűnően kitüntetéssel érettségizett. Teljesítményét a vizsgaelnök külön kiemelte.

A Magyarországon 1920-ban bevezetett numerus clausus azonban gátat vetett az egyetemi továbbtanulás lehetőségének, így megfogalmazódott benne az a döntés, hogy végleg elhagyja Magyarországot. 1936-ban Fanni egyik rokonához Párizsba ment, hogy ott kezdjen új életet. Kezdetben a rokon családjában élt, de hamar függetlenítette magát és különféle alkalmi munkákból tartotta el magát, sok nehézség közepette.

Párizsban találkozott jövendőbeli férjével, Ligeti Miklós villamosmérnökkel. Miután házasságot kötöttek, Portugáliában telepedtek le. Portugália a II. világháborúban semleges ország volt, így módja volt Fanninak arra, hogy Magyarországon élő rokonait és francia barátait is segítse. Családjának a túlélést jelentő portugál útlevelet küldte meg, ami megvédte őket a deportálástól, másoknak élelmiszerküldeményt vagy pénzt juttatott. A lehetőségei szerint mindig segített másokat.

1954-ben az immár háromgyermekes család Brazíliába, São Pauloba települt. Ligeti Miklós új vállalkozásba fogott, amely nagyon sikeresnek bizonyult és a család biztos körülmények között élhetett. A házaspár így szélesebb körben segíthetett másokon, és ilyen elkötelezettségük életük végéig fennmaradt.

Fanni vágya, hogy egyetemen tanulhasson, ötven éves kora után vált valóra. Először a négy éves keleti nyelv szakot, majd pszichológia szakon végzett. Ezután a sao paulói Jung Egyesületben (SBPA- Sociedade Brasiliera de Psicologia Analitica) képződött.   Fanni az első kiképzett  jungi analítikus pszichológus csoport tagja volt. Nehéz volt  akkoriban bekerülni a képzendők közé, mivel számos jelentkező volt és csak 20 fős volt az első csoport, akiket az Egyesület képezni akart.  Fanni felajánlotta, hogy életkora miatt átadja a helyét egy fiatalabb jelentkezőnek. A felvételi bizottság megnyugtatta, hogy őt tudatosan  beválasztották az első csoportba.  Tanulmányai befejezése után,  egészen haláláig folytatta analitikus praxisát São Pauloban.

Halála előtt egy évvel tudta meg orvosától, hogy mennyi ideje van még hátra. Ekkor lányaival felkerekedett és együtt Franciaországba utaztak. Útjuk során Fanni kérésére elmentek Colmarba, megnézni Matthias Grünewald isenheimi oltárképét. Közös utazásuk végén Fanni rosszul lett, és a são pauloi repülőtérről egyenesen egy ottani hospice kórházba ment, ahol a falon Grünewald isenheimi oltárképe fogadta.

Ligeti Fanni legidősebb lánya, Marianne Ligeti, aki szintén jungi analitikus terapeuta lett, 2015. május 26-tól egy négy napos kurzust tartott Budapesten, „A szavakon túl (jungi, non-verbális terápia)” címmel, a Magyar C. G. Jung Analitikus Pszichológiai Egyesület szervezésében.

Ez az esemény ad alkalmat arra, hogy Ligeti Marianne, átadja a Magyar C. G. Jung Analitikus Pszichológia Egyesületnek   C. G. Jung  összes művének 31 kötetét, melyek korábban  Ligeti Fanni könyvtárához tartoztak.   Ezeket Fanni kevéssel halála előtt Budapesten élő rokonaihoz küldte el.